A Veszprém megyei Csót község határában 1915 és 1923 között működő hadifogolytábor emlékét ma már csak a Kakukk-hegyi hadifogoly-temető sírjai őrzik. A tábort 1923 után teljesen lebontották, eltűntek a barakkok, a postahivatal, a kórház, a tiszti kaszinó, a mozi épületei és a visszaemlékezők által „Semiszlierőd”-nek nevezett őrtorony is.
A tábor története némileg különbözik a többi magyarországi hadifogolytáborétól, története három szakaszra osztható. 1915 és 1918 között a Monarchia területén fogságba esett főként orosz, lengyel, olasz nemzetiségű katonák elhelyezésére, őrzésére szolgált, majd 1918-1919 során a királyi román hadsereg elől menekülők gyűjtőtábora lett, utóbb az Olaszországból, Franciaországból, Angliából és a legnagyobb számban Szovjet-Oroszországból hazatérők leszerelőtáboraként funkcionált. A tábor életéről nem sok dokumentum maradt fent, a Hadtörténelmi Levéltárban található iratanyag azonban igazi kuriózumot is tartogat: egy 1961-ben készült, mintegy 15 interjúból álló iratcsoportot, melyeket az itt őrzött egykori hadifoglyokkal vagy a tábor területén dolgozó környékbeliekkel készítettek. A dokumentumok mellett a településen létrehozott emlékszoba tárgyai tanúskodnak még az egykori tábor életéről.
1973. szeptember 16-án nyílt meg Csóton az emlékszoba, a csóti hadifogoly-és leszerelő tábor megszűnésének 50. évfordulója alkalmából. Sajnos a faluban már kevesen emlékeznek a Kakukk-hegyen működő táborra, a felnőtt generáció az, amely még szülei, nagyszülei elbeszéléseiből rendelkezik néhány információval, ismerettel a hadifogolytábor történetével, az ottani élettel kapcsolatban. A hadifogoly-temetőben minden évben szervezett formában is tartanak gyertyagyújtást, és magát a sírkertet is gondozza az önkormányzat. Két évvel ezelőtt az orosz nagykövet is járt a temetőben, amikor is az oroszok számos sírhelyet felújítottak és egy emlékművet is állítottak a táborban elhunyt orosz katonák emlékére.
Az emlékszobában lévő tablókból egyébként nagyon sok mindent megtudhatunk, többek között azt, hogy a tábor három nagy szakaszban működött. 1915-től 1918-ig az osztrák-magyar hadsereg fogságába esett orosz, lengyel, román és olasz katonák hadifogolytábora volt, 1919-ben a polgári forradalom és a tanácsköztársaság idején a román, a cseh, a szerb és az antant csapatok elől kitelepültek menekülttábora, 1919-től 1923-ig a Szovjet-Oroszországból hazatért hadifoglyok egészségügyi és politikai szűrőtábora volt.
Legtöbb információ természetesen az utolsó szakaszról maradt fenn, amikor az idekerülő katonákról a táborban állapították meg, hogy milyen egészségi állapotban vannak, nem szenvednek-e fertőző betegségben, illetve, hogy politikailag milyen gondolkodással rendelkeznek, hordozzák-e a bolsevista eszmét vagy sem. A második világháborúból minden katona Csóton keresztül ért haza, Pápán ünnepélyesen, katonai külsőségek közepette fogadták őket a vasútállomáson, ahonnan ugyancsak vonattal hozták őket a csóti táborba, melynek természetesen külön vasútállomása is volt. De működött itt tiszti kaszinó, posta, volt pékműhely és még mozi is, ahová a falubeliek is kilátogattak. Külön pénze is volt a tábornak, ebből láthatunk is néhány darabot az emlékszobában, és a tárlókban évtizedek óta ott áll Németh László Irgalom című regénye, melyben szerepel a csóti hadifogolytábor. Ma már a tábornak nincs semmi nyoma, a megszűnést követően a falubeliek széthordtak mindent, sok mindent beépítettek saját házaikba, portáikba.
Működtető: Csót Község Önkormányzata; 8558 Csót, Rákóczi u.38.; csot@globonet.hu ; http://csotkozseg.hu/; 89/354-205; 89/578-200
Nézd meg térképen is hol található
GPS Koordináták: É 47.364021, K 17.612782