Élő Betlehem

Az Élő Betlehemes a Pápateszéri Római Katolikus Egyházközség szervezésében évente megrendezett előadás, melyben a falu lakói jelenítik meg Jézus születésének eseményeit. A betlehemes a falu sajátja, egyedülálló közösségi összefogással megvalósuló eseménye. Az Élő Betlehemes megszületéséről és magáról az előadásról szólnak a következő sorok.

Az Úr 2009. esztendejében született meg a gondolat: a szokásos templomi betlehemes helyett valami mással kellene készülni, hogy a karácsonyi ünnepekre egyrészt megfelelő lelkületet, másrészt ajándékot tudjunk átnyújtani a falubelieknek. Valami olyat, ami kellően személyes töltetű.

Gyakran olvastam, élő betlehemet készítenek különféle helyeken, ami abból állt, hogy megépítették a szokásos betlehemi barlangot jelképező házikót és eléje karámban odaállítottak néhány bárányt, tehenet, csacsit. Arra gondoltam, ez nem igazán élő betlehem, mert a figurák csak élettelen bábuk, akármilyen szépen is vannak elkészítve. Később valahol arról adtak hírt, Máriabesnyőn a szent pár csacsival vonult el talán a kegytemplom előtti téren. Gondolataimban pedig felötlött a Polányi Passió emléke.

Ekkor kezdett összeállni az elképzelés, mit is akarok. Egy olyan betlehemest, amely valóban élő: a szereplők olyan emberek, akik itt élnek közöttünk, és igazi állatokat bevonásával jelenítik meg karácsony történetét évről évre. Először is kellett egy koncepció, majd egy „szövegkönyv”, valamint összekötő zene.

A koncepció: több állomásból álló előadás, ahol a nézők mintegy zarándoklatként élhetik át az akkor történteket: a kezdet az angyali üdvözlet, zárás a bölcsek látogatása Betlehemben. Miután összeállt az előadás anyaga, következett a „szereplőválogatás”. Számba vettem a falu lakót, ész azt is, ki milyen szerepre lenne megfelelő. Elkészült a lista, melynek láttán az egyházközség világi elnöke, akivel egyeztettem a terveket, kissé szokatlan pillantásokat vetett a neveket tartalmazó papírra. (Utólag elárulta: a névsor láttán azt gondolta, ebből nehezen jön össze a szereplőgárda.) Úgy döntöttünk, belevágunk. „Nyakamba vettem” a falut, felkerestem a kiszemelt szereplőket, elmondtam, mit szeretnék, nekik pedig milyen szerepet szántam. Senki nem utasított el.

Novemberben megkezdődtek az olvasó próbák, ahol alkalom nyílt a különféle helyszínek kialakításának megbeszélésére is. Decemberre már összeállt a „koreográfia”, a végső próbák már a helyszíneken történtek. Ekészült a kezdetleges díszlet, elérkezett a főpróba estéje. Az izgalom mellett azért egy kis szorongás is költözött szívembe, amikor a legidősebb pásztor a jelenet közben azon kezdett el morgolódni, hogy otthon maradt a szemüvege, így nem látja a szöveget!!! Az előadás napján estére legalább 30 cm esett, de inkább több. Egész nap csörgött a telefon: lesz-e előadás. Mindenkit megnyugtattunk: lesz.

Délután 6 órakor olyan idő volt, amit a népi képzelet társít a karácsonyhoz: hatalmas pelyhekben hullt a hó és vastagon betakart mindent. A nézők is megérkeztek, kíváncsian várták az előadást. És végre megkezdődött. A templom előtti téren az angyal köszönti Máriát, aki elfogadja az Úr akaratát. Majd ugyanide megérkezik Augustus császár testőreivel, hogy kihirdesse a népszámlálást elrendelő határozatát. Ezután távolabb, a tér csücskénél közeledik két vándor: a József vezette szamár hátán ül Mária. Jönnek a népszámlálásra Betlehembe, szállást keresnek.

A fogadóhoz térnek be, ami a templom oldalánál áll. A fogadós elutasítja a szálláskeresőket, így tovább indulnak a városszéli istállóba. A párt követik a nézők is, egészen a templom sarkánál, az iskola előtti buszmegállónál kialakított heródesi palotáig. Itt Heródes ül trónján testőrei és írnoka társaságában, mikor távoli vidékről három bölcs király tér be hozzá, akik lovaikkal és kíséretükkel útra keltek, hogy lássák az újszülött királyt. Heródes az írnok szavait követően Betlehembe küldi őket azzal, hogy neki is hozzanak hírt az új királyról, hogy „hódolhasson előtte”. A királyok a kíséretükkel és lovaikkal elindulnak Betlehem felé, velük együtt vándorol a nézősereg a plébánia udvarára, amelynek egyik sarkában hatalmas pásztortűz ég, körülötte idős és fiatal pásztorokkal, bárányokkal. Ide érkezik meg nagy fény közepette az angyalok kara, hogy hírül hozza a Megváltó születését, majd távoznak ama bizonyos istálló felé.

A pásztorok összeszedelőzködnek és elindultak az angyalok után. Az angyalok által említett istállónál a csacsi és egy tehén társaságában megtalálják a szentcsaládot, ajándékokat adnak nekik. Ezután érkeznek a királyok, akik ajándékaikkal hódolnak az újszülött Messiás előtt. A záró gondoltok és vers alatt kiosztott mécsesek fénye világít az utolsó ének, a Csendes éj alatt. Megvalósult a cél: a falu lakói ajándékozták meg a falu lakóit, és mindenkit, aki nézőként eljött. Az előadással, és azzal a szeretettel teli hangulattal, mely a betlehemes végére mindenkinek a szívében kialakul. Mindez azóta megismétlődik minden évben a karácsony előtti utolsó szombat estéjén.

A szereplők, óvodások, általános iskolások, középiskolások, egyetemisták (közben nőnek a pásztorok és angyalok is), egyszerű munkás, földműves, állattartó, vállalkozó, értelmiségi, mind-mind lelkesen készül, valamint építi a mindig fejlődő díszletet. Erre a közös ünnepre, ünnepi előadásra szeretettel várunk mindenkit minden év advent 4. szombatján este 5 órára a templom előtti térre.

Működtető: Pápateszéri Plébánia; 8556 Pápateszér, Ady u. 1.; 89/352-017