Ötstációs Kálvária

846-os egyházlátogatás szerint a kálvária stációit a magyarpolányi közösség, a hármaskeresztet, majd a helyére került kőkeresztet az uraság, a ciszter rend építette és tartotta fenn. A kálvária fenntartásának költségeit jelentős ingatlan és pénzbeli vagyon is biztosította.

Az uraság 4000 négyszögöl földet biztosított a kálvária javára, melyet helybelieknek adtak bérbe, s annak bérösszege is az alapítványt gyarapította. A kápolnát és a stációkat a szobrokkal együtt 1855-ben, 1975-ben, majd 2001–2002-ben restaurálták.

Aggházy Mária 1780-ra datálja a kálvária építését. A kálváriáról az első részletes leírást Zichy Domonkos 1846. évi egyházlátogatásából ismerjük. Ekkor már megépült a hat kápolnaszerű stáció, amelyben vasrács mögött fa szobrok jelenítették meg a fájdalmas Rózsafüzér öt titkát.

A templom mellett a hegy tövében a Fájdalmas Szűznek bádogból készült képét helyezték el (amely a mai Piéta szobor helyén lehetett). A Kálvária hegy tetején három kereszt állt, mely Krisztust és a két latort ábrázolta. Helyükre 1884-ben a ciszter apát kő keresztet állított.

A keresztút feljáratánál ma is álló két kőszobrot az úgynevezett „amerikai keresztet” és a Fájdalmas Szűz szobrát 1901-ben adományokból állították. A hegy tetején álló kápolna építését 1908-ban kezdték el és 1910. július 9-én szentelte fel dr. Szentes Anzelm zirci perjel.

A keresztúti állomások fa szobrait a hagyomány szerint a sváb Listner testvérek készítették. Az 1901-ben felállított „amerikai keresztet” Hort Sándor keszthelyi kőfaragó faragta. Az 1910-ben felavatott kápolna mesteremberei a következők voltak: a kőműves munkákat Wéber zirci kőműves mester vezetésével Nesztinger János és Volf János, a bádogos munkákat Holly Antal szintén zirci iparos végezte. A kápolna oltárát Schmidt József budapesti oltárépítő, üvegfestményeit Palka József budapesti üvegfestő készítette.