Kolontár

Devecsertől körülbelül 3 kilométerre délkeletre, Ajkától pedig körülbelül 5 kilométerre nyugatra található; lakott területén a két várost összekötő 7339-es út halad végig. Mivel Ajkán keresztül a megközelítési útvonala kissé körülményes, egyszerűbb lehet Devecser felől megközelíteni a települést azoknak is, akik Veszprém és az ország keletebbi részei felől igyekeznek Kolontárra; a 8-as főút devecseri leágazásától 4 kilométerre érhető el a község. Vonattal is megközelíthető Kolontár, a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonalon. A falu határában található, 58 hektáros területű Lőrintei-víztározó kedvelt horgászhely.

Története

A 18. századig Kolontár történelme a régmúlt időkre nyúlik vissza. A régi magyar nyelvben a Caranthini, Carinthini, (azaz korontál ~ Kolontár) szó karintiait, karantánt jelentett, ezen szókifejezés a helység első telepeseinek valamikori származási helyére utalhat. A falu első írásos említése Szent István király korából származik, 1019-ben Korunthal néven említik a települést. Ekkor a zalavári bencés apátság birtoka volt, és ide volt köteles dézsmát (tizedet) fizetni.

A község nevét a későbbiekben, 1272-ben Korontál (Kuruntál) családnévként említik, ekkor Korontáli Péter nemes birtoka volt. Ezenkívül még egy 1274-es adománylevél határjárása is megemlíti Kolontár nemesi falut. A 15. században már a források Kis- és Nagykorontált említenek, így a 14. vagy a 15. században Kolontár két külön településrészre szakadt. A 15. század végétől íródott veszprémi káptalan számadáskönyve megemlíti Koronthár falut és kis templomát.

Magyarország 1488-as Veszprém vármegye közigazgatási beosztása szerint Kolontár a Vásárhelyi szék adóköteles települése volt. Az 1488 őszén készült Veszprém megyei adólajstrom szerint Nagykorontál 4 forintnyi adót fizetett, összesen 4 portával rendelkezett, földbirtokosai pedig Nagykorontáli Mihály és Nagykorontáli Imre voltak, akik 2-2 birtokkal és adóköteles háztartással rendelkeztek. Az adójegyzék szerint Kiskorontál (Nagykorontál határában, tőle délre feküdt) adója 1 forint, 1 birtokkal és adóköteles portával rendelkezett, földesura Kiskorontáli Péter volt.

Ajkai vörösiszap-katasztrófa

2010. október 4-én a déli órákban átszakadt a községhez közeli Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja. Rövid idő alatt mintegy 600–700 ezer köbméter lúgos iszap árasztotta el a települést. A vörösiszap-áradat a Torna-patak völgyében a közeli Devecser felé folyt tovább, ott és még további településeken is súlyos károkat okozva.[3] Október 9-én az egész falut kitelepítették, mivel tovább gyengült a zagytározó gátjának északi fala.[4] A katasztrófát követően egy újabb esetleges gátszakadás kivédésére védőtöltés épült a község magasabban lévő részein, a templomdomb oldalától indulóan a Torna-patak bal partján. Lebontásra kerültek a védőtöltés és a vasútvonalon túli lakóterületei a községnek, így a Kossuth Lajos utca a polgármesteri hivataltól keletre eső szakasza és a Malom utca. A Kossuth utcai vasúton belüli lakótelkeinek helyén emlékpark létesült Életfával és Lélekharanggal. Az itt lévő egykori gazdasági épület egyetlenként megőrzésre került és mementóként őrzi a katasztrófa pusztítását. Az új lakóházak a Bezerédi utcában épültek fel 2010-2011. júliusa között.

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kolont%C3%A1r;

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ajkai_v%C3%B6r%C3%B6siszap-katasztr%C3%B3fa;