A képesfa zarándokhelye

A tüskevári képesfa a 8-as főútról néhány percnyire, Tüskevártól alig egy kilométerre található (GPS: 519219, 197521). Elsősorban a környékbeliek zarándokhelye, akik ma is látogatják, gondozzák. Az idén megvalósult felújítás során a képesfa környezetének rendbetétele mellett új virágtartó-állvány és kerítés is épült, fából készült padokat és asztalokat helyeztek ki, az érdeklődők pedig a tájékoztató táblán is olvashatják a legendás történetet.

Története

A képesfa eredete a török időkig nyúlik vissza. A Nagykárolyi Etelka által egykori feljegyzések alapján írt történet szerint 1673-ban a környékről két fiatalembert elhurcoltak török fogságba, ahol tizenkét évig raboskodtak. Amikor újbl hazatértek, a tüskevári erdőben rátaláltak arra a fára, melyre egy Szűz Mária-kép volt felfüggesztve. Az ifjak itt adtak hálát a Szűzanyának szabadulásukért. A történet helyszíne a falu lakosainak zarándokhelyéül szolgál. A képesfa ugyan már nem az eredeti fa, de kárpótlásul rajta díszlik egy új festmény. A község szeretné elérni, hogy a környékről minél több ember látogasson el a falutól alig egy kilométerre lévő erdőszélre, ahova egy dolomitos út vezet. A hely környékét rendbe hozták, előterében fából készült asztalokat, székeket, madáretetőket és madárleseket helyeztek el.

A legenda

A tüskevári képesfa legendája Szűz Máriához, a magyarok nagyasszonyához fűződik. A monda szerint a török hódoltság idején rabláncon vánszorgó sereg érkezett a Somló lábától nem messze fekvő erdei tisztásra, a képesfa mellé, hogy egy időre megpihenjen. A fára függesztett Szűz Mária képhez két rab fordult fohászkodva: Berzsenyi László, aki az észak-dunántúli várak leverésekor került fogságba, és Ibrahim, a magyar anyától származó török hadapród, akit azért fűztek rabláncra, mert szabadon engedte a sebesülésében őt ápoló magyar asszonyt, akiről később kiderült, hogy Berzsenyiné volt. Konstantinápolyba érve rabságuk tizenkét évig tartott, de a reményt nem adták fel, és a Szűzanyához intézett imáik végül meghallgatásra találtak: a pestis idején szerencsésen kiszabadultak börtönükből. Útban hazafelé, barátságuk kezdetének helyszínén ismét megpillantották az Erdő Madonnáját, és a felismeréstől mélyen meghatódva megköszönték jóságát és végtelen irgalmát. Azt is tudták, mindketten a „Nagy patróna” országában élik le az életüket…

A képes fákról általában

Az országban sokfelé fellelhető képesfák nemzeti kultúránk egyedülálló részét képezik: különlegességük, hogy az önmagukban is nagy tájképi és természeti értékű faóriásoknak a néphagyomány szakrális jelentőséget is tulajdonított. A szokás vélhetően ősi, pogány eredetű, de átöröklődött és beépült a keresztény népi hitéletbe is. A képes fa egyesíti a vallási és a természeti értékek tiszteletét; egy olyan világkép megnyilvánulása, amelyben az ember még szoros harmóniában él a természettel. Általában idős fára, vagy a fa odvába helyezték a szobrot vagy a szentképet, melyek idővel a helyi közösségek hitéletének részei lettek. Gyakran legendákkal, csodatévő erővel is felruházták őket, vagy csodás gyógyulások emlékét kötötték hozzájuk. Többségük zarándok- és búcsújáró utak mentén található.

Működtető: Római Katolikus Plébánia; 8477 Tüskevár Kossuth Lajos u. 23.;