Római sírkő

Gerence patak és a mai út közötti részen (ma Gerence-part dűlő) találták 1898-ban. Mérete 202 x 90 cm. Hosszú ideig állt a pápai Várkertben, most a gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum gyűjteményébe tartozik.

A két összeilleszthető darabra tört sírtábla egy késő-római sír fedőlapjaként került elő. Lelőhelyén tehát másodlagosan felhasznált, így semmi további következtetés nem vonható le sem a sírkő díszítését, de az alatta nyugvó személyek lakosságtörteni kapcsolatait illetően.

A tábla képmezőjében három erősen lekopott mellkép látható, ennek megfelelően a felirat is három halott emlékét örökíti meg. A kopott felület részben a porózus kőnek köszönhető, de feltehetjük, hogy huzamosabb ideig volt kitéve az időjárás koptató hatásának.

A képmező fölött Medusafővel és delfinekkel díszített timpanon helyezkedik el, kétoldalt pedig sarokakroterianok zárják le a sírtáblát. A képmező és a felirat között jobb felé vágtató lándzsás vadász üldöz egy szarvasmarhaszerű állatot (talán őstulkot?). A feliratot virágkandeláberes, levéldíszes oszlopfővel ellátott lapos. A sírtábla egyes elemeire Savariából, Sccrabantiából és Brigetioból találunk párhuzamokat.

A Bakonyban előforduló homokkő alapanyag és az aránylag közeli római városok temetőiben található hasonló sírkövek elképzelhetővé teszik, hogy a követ eredetileg is valahol Pápa környékén faragták.

Szövege a rövidítések és az egybeírások feloldásával: "Lucius Petronius Lucii libertus Licco annorum XCV Galla Cnodavi filia Annorum XXCV Gallio Veruclonis Filius nepos annorum XIIX hic sunt Rufus Lucii Petronii Locconis Filius et Lucius Petronius Cato mocus libertus parentibus suis posuerunt et sororis filio Catamocus vivius sibi fecit."

A felirat betűi tisztán olvashatóak, fölösleges ligatúráktól mentes. A felirat képe és a meglévő három ligatúra alapján a faragás idejét az 1. és 2. század fordulójára teszik. Az egyetlen helyesírási hiba a Caomocus szó Catamucus-ként írása a korabeli kelta kiejtéshez való közelítést jelölheti. Ez az időpont egybeesik az Itáliából Nyugat-Pannoniába települt családok fénykorával.

A családfő a Petronius nemzetségnevet viseli, a név észak-itáliai (aquileiai származásra mutat. A nemzetség nevét viselők a Borostyánkőút mellett (Savariábanm és Scrabantiában) mutathatók ki. A családfő illír személynevet visel, családja több tagja kelta (Galla, Cnodavus, Gallio, Veruclo), mások latin, de az észak-itáliai kelta lakosság körében kedvelt nevet (Galla, Rufus). Ez a névadás megfelel annak a ténynek, hogy Lucius Petronius Licco, a családfő, felszabadított rabszolga volt, minden valószínűség szerint egy aquileiai kereskedőcég alkalmazottja. Pannónia végleges római megszállása után, az 1. sz. közepe után, érkezhetett a tartományba, mint cégének képviselője. Neve egy aquileiai feliraton is előfordul, melyen Lucius Petronius Fuscus városi elöljáró (quattuorvir) famíliájának tagjai vannak felsorolva, más családi neveket viselők társaságában. Ez a felirat, megy bizonnyal a kereskedőcég albuma, egyértelművé teszi a 95 évesen elhunyt Lucius Petronius Licco itáliai kapcsolatait.

Életútját is meglehetősen pontosan lehet rekonstruálni: valószínű, hogy az i.sz. 6-9. között a Dráva és Száva között folyó pannon-dalmata lázadás idején esett római fogságba. Ekkor még ugyancsak gyerekkorban járhatott, különben nem rabszolgának adják el, hanem annyi sok társához hasonlóan besorozzák a légiók valamelyik segédcsapatába. A rabszolgagyerek Aquileiába került, ahol gazdája kereskedésre tanította, majd a Borostyánkőút teljes római fennhatóság alá kerülése idején (legkésőbb 50 körül) a már felszabadított rabszolgát, aki bizonyára beszélte a pannóniai illírek és kelták (boiusok) nyelvét, elküldte az újonnan tartománnyá szervezett területre, az üzletház képviselőjeként. Itt már neki is voltak rabszolgái, egyik meg nem nevezett rabszolganőtől született fia Petronius Catamocus, aki egyúttal libertusa is volt. Ezután, vagy rabszolga-felesége halála után, vagy Catamocus anyja nem is volt a felesége, másik asszonytól is született két gyereke: Rufus, és egy ismeretlen nevű lány, aki később Veruclo felesége lett. Ez a második asszony, a 85 évesen elhunyt Galla, Cnodavus lánya, törvényes felesége volt a családfőnek. A sírkő állításakor az emléket állító Catamocus ezt a lányt, Gallio anyját, saját nővérének nevezi. Jellemző vonása a családnak, hogy míg Catamocus apja libertus jogállását örökölte, de Galla gyermekei és 18 évesen elhunyt unokája, Gallio, már az őslakos asszony és Verculo jogállása alapján már szabad.

A családról e sírkövön kívül semmit nem tudunk. A harmadik nemzedékből a sírkő állításakor már halott Gallio-n kívül nem ismerünk semmit. Ha voltak is más leszármazottak, sorsuk a 2. század közepe után válságosra fordult. Pápa környéke minden bizonnyal súlyos károkat szenvedett a 160-as évek háborúiban, mely a limes viszonylagos közelsége miatt a pannóniai őslakosság nagyarányú pusztulásával járt, és a század végére belső-Pannoni lakossága nagyrészt kicserélődött.

Működtető: gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum gyűjteményébe tartozik. 8500 Pápa, Fő tér 1.; 0670/314-1959