Az Ihász és Jókay családok sírkertje

Az Ihász és Jókay családok sírkertjét 1869-ben, a Hathalmot birtokló Ihász Imre anyósának, Artnerné Limberger Teréziának halálakor alakították ki. Az első Jókay, akit rokoni kapcsolatok révén - budapesti exhumálás után - itt helyeztek örök nyugalomra, az író unokaöccse, "ifjabb" Jókay Móric volt. Ihász Imre egyetlen fia, Lajos végrendeletében meghagyta, hogy a családi kripta fölé "halotti csarnok" épüljön.

A tornyos kis temetőkápolna 1910 táján készült el, s a kegyeletet leróvó útja egykor impozáns jegenyenyárfasor között vezetett idáig. Az épület a II. világháború helyi harcaiban - egyesek szerint viszont a kollektivizálás során - olyan súlyos károkat szenvedett, hogy el kellett bontani. A sírbolt a kápolna pusztulását követően nagy elhagyatottságban vészelte át a szocializmus évtizedeit. Szemtanúk szerint a ledöntött sírköveket benőtte a gaz, a kincskeresők által feltört kripta mélyén a koporsók és a földi maradványok szétszórva hevertek. A rendszerváltozás után, 1991-ben a pápai Jókai Kör és a szomszédos nagydémi honismereti kör Huszár János és Marics Lajos vezetésével áldozatos munkával végezte el a helyreállítást.

A hely 1993-tól kapott újra nagyobb figyelmet, ugyanis végakaratának megfelelően az Egyesült Államokból ide temették az utolsó hathalmi földbirtokos, Jókay-Ihász Miklós fiát, Jókay-Ihász Lajos élelmiszervegyészt. A közigazgatásilag illetékes bakonytamási önkormányzat 2002-től vállalta fel a sírkert gondozását. Néhány név a sírkertben végső nyugalmat találók közül: Ihászi Ihász Lajos, a dunántuli ág. evang egyházkerületnek kilencz éven át volt felügyelője, főrendházi tag, Ferencz József rend lovagja, nagybirtokos, Veszprém megye bizottsági tagja. Mellette felesége, született Jókay Etelka; Jókai Mór unokaöccse, ásvai Jókay Móric Ferenc, pénzügyminisztériumi osztálytanácsos, Jókay Károly fiatalabbik fia; Madarassy Róza Karolina, ifjabb Jókay Mórné is.

Látnivaló pontos helye: 8555 Bakonytamási Hathalom