Bakonytamási a Bakonyalja és a Sokoróalja találkozásánál, a Kisalföld határán fekvő község, Veszprém megye északi szélén. Veszprémvarsány-Pápa közötti főútvonalon fekszik. Pápától 25 km-re keletre és Győrtől 37 km-re délre helyezkedik el. A település ma 730 lelket számol.
Bakonytamási a (Pápa és Veszprémvarsány között húzódó 832-es számú főúton közelíthető meg. Közúton Pápateszérrel és Giccel, közigazgatási területét illetően az előzőek mellett még Nagydémmel szomszédos. Bakonytamási határát a Bakonyaljára jellemző – délkelet-északnyugati irányú, 150–200 méter magas – homokos, helyenként kavicsos, hosszan elhúzódó dombok alkotják. A falu tengerszint feletti magassága 163 méter.
Nevét a földrajzi szakirodalom a Kisalföld délkelet-keleti határvonalának egyik sarokpontjaként említi, de a kistáji besorolás szerint a Pápai-Bakonyaljához tartozik. A településről dél-délkeletre tekintve az Öreg-Bakony legmagasabb pontjai, a Kék- és Kőris-hegy (csúcsán polgári légiforgalmi radar), észak-északnyugatra pedig a Pannonhalmi-dombság Szemere és Csanak nevű vonulatai láthatók.
Területének legjelentősebb vízfolyása a Marcal-folyó vízgyűjtő területéhez tartozó, itt kelet-nyugati irányba tartó Sokorói-Bakony-ér (Sokoróalji-Bakony-ér). (Helyben és néhány környékbeli településen Bornátnak hívják.) Ebbe szállítja vizét a település határában eredő, illetve azon átfolyó mintegy tucatnyi, délkelet-északnyugati irányú kisebb vízfolyás. Közülük kettő, a Gyűrűs-ér és a Sós-rét-ér szeli át a település belterületét.
A határ nagy része szántóföldként hasznosul. Az erdő kevés, újkori ültetésű, főleg akácos és nyárfás. A vízfolyások völgyeiben rétek vannak. Egyetlen szőlőhegye a Vörösi-szőlőhegy, a település délnyugati határában található. A szőlőművelés erősen visszaszorulóban van. A fénykorban főként direkt termő fajták voltak jellemzők.
Története
A falu területén őskori és ókori leletek is találhatók, első írásos említése 1262-ből való.
Nevének eredete: Tamásé, sokáig jobbágyfaluként tartották számon. A mohácsi vész után kiürült a falu, majd csak az 1600-as években települt be újra. Ekkoriban alakult ki címere, a helység szekérkereket ábrázoló pecsétnyomója, melynek felirata: „Thamasi falv pecseti 1695”. 1902. október 1-jén Bakonytamásit nagyközséggé nyilvánították, még ebben az évben nyitották meg a rajta átvezető Tatabánya–Pápa-vasútvonalat is.
1910-ben 986 lakosából 983 magyar volt. Ebből 287 római katolikus, 651 evangélikus, 35 izraelita volt. A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott. Az 1970-es években a községi közös tanács központja Pápateszér lett, majd a rendszerváltáskor nyerte vissza ismét önállóságát.
Gerencsérpuszta
Bakonytamási határában feküdt egykor Gerencsérpuszta is, melyet 1015–1031 között még I. István király adományozott a veszprémvölgyi görög apácáknak, s az adományozott falvak közt mint fazekasközséget tüntettek fel. Ily módon hozzá kötődik a fazekasság első írásos említése a Kárpát-medencében. Gerencsérpuszta az 1970-es években néptelenedett el. Első említésének évfordulójára 2009. október 17-én Bakonytamásiban emlékművet, az egykori Gerencsérpuszta helyén pedig emlékkeresztet és információs táblát is avattak. Az ünnepi megemlékezésre eljöttek a még élő egykori gerencséri lakosok is.
Hathalompuszta
Szintén Bakonytamási közigazgatási területén található a ma is lakott Hathalompuszta, amely nevét a határában látható késő bronzkori temetkezési halmokról nyerte. Első írásos említése 1258-ból való. A 19. század utolsó éveiben többször ellátogatott ide Jókai Mór, aki a birtokos feleségének nagybátyja volt. Erre emlékezve az anyatelepülés önkormányzata 2015. augusztus 29-én Jókai-emlékhelyet avatott.
Nézd meg térképen is hol található
GPS Koordináták: É 47.4104578, K 17.7318934