Lovászpatonai Evangélikus Egyházközség temploma

Az evangélikus templom a helység legértékesebb műemléke, a XIII. században épült. Román stílusú, nyugati tornyos, sokszögzáródású szentélyes kis templom. A hajó boltozatán 1500 körüli falkép, külső falán középkori falfestménymaradvány látható. Evangélikus templom. Eredetileg 13. századi román stílusú, a 14. században gótikus, a 18. században barokk stílusban átépítették. Műemléki védelem alatt áll. Ülőhely 120 fő, állóhely 50 fő

Működtető: Lelkészi Hivatal; Lovászpatona, Kossuth Lajos u. 44.; +3689345135; 06-20/824-2787

A gyülekezet keletkezésének pontos idejét nem lehet megállapítani, erről írott adatok nincsenek, ugyanis 1746-ban az irattár és az anyakönyvek tűzvészben elpusztultak. Az anyakönyvek 1747-től, a számadási naplók 1794-től, a jegyzőkönyvek 1808-tól kezdődnek. Lehetséges, hogy a gyülekezet keletkezése már a reformáció elterjedésének idejére esik, amikor a földesúr és a község lakossága papjával együtt a reformációhoz csatlakozott. Ennek lehetőségét erősíti egy régi ezüstkehely, amelyen ez a felírás olvasható: "Lovászpatona, 1696". Egy 1720-ból származó okirat másolata szerint a pesti vallásügyi bizottság elrendelt egy vizsgálatot, melynek eredménye szerint a templom eredetileg Szent Márton tiszteletére épült katolikus templom volt, de korán átkerült a reformációhoz csatlakozott gyülekezethez, már 1683 előtt az evangélikusok tulajdonában volt. 

"Az eredeti Árpád-kori plébániatemplom a mai torony mögötti hajószakaszt foglalta magába, és harmad akkora volt, mint a XV. századi épületegyüttes. Az eredeti épület bizonyíthatóan a mai hajónak fele részét foglalta el. A templombővítés két ütemben történt. A XIV. század második felében keleti irányban, kora gótikus stílusban meghosszabbították, és az északi oldalon sekrestyével bővítették, majd a XV. század második felében - újabb gótikus bővítés keretében - a déli oldalon kegyúri kápolna épült hozzá. A templomot és körülötte az egykori cintermet két és fél méter magas elliptikus bástyaszerű kőfal veszi körül, amely feltehetően a török időkben épült."

A templom román kori eredetű, több periódusban épült. Legkorábbi a torony mögötti hajószakasz, amely 12–13. századi. A további építési időszakok közül 14. századi kora gótikus a hajó bővítése és annak északi oldalához kapcsolódó épületrész. A harmadik periódusban, a 15. század második felében készült el a szentély és a hajó déli oldalához kapcsolódó egykori kápolna. Az épület a török időkben komoly károkat szenvedett. A templomot 1711-ben átalakították és felújították. 1841-ben készült el a hajóban a karzat.

A következő helyreállítás 1868-ban történt. A falu közepén álló templomot helyenként támpillérrel megerősített kőfal övezi. Nyugati homlokzata előtt később épült torony áll. Belül a hajóhoz diadalívvel kapcsolódik a szentély, ahol az oltár is található. Falazott menza és szószék a díszesen faragott keretű oltárretabló (oltártábla)”. Valamikor a szószék is fából lehetett, mint tanúsítja egy 1817-ből való vizitáció: „Az oltárja igen együgyü, egy téglás rakás hegyibe vagyon a cathedra fából építve, az oltár eleje is egy fa-rostéllyal bekerítve.” Egy másik adat szerint „1824-ben emeltetett a mostani oltár." A felső részén íves záródású, a kép kétharmadánál kétoldalt lépcsősen keskenyedő oltárkép Krisztus mennybemenetelét ábrázolja.

A legutolsó és a legnagyobb renoválás 1960-ban, Műemléki Felügyelőség segítségével történt. Ekkor került elő az egyik felirat: "Renovatum anno 1711". Kiderült, az is, hogy mi volt a torony külső felirata: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az egyetlen egyszülött Fiát adta, hogy minden, valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” 1815-ben a toronyórát szerezte be a gyülekezet, 1824-ben új oltár, 1831-ben új orgona készült, a mai orgona pedig 1893-ból való. 1925-ben a templomot kívülről renoválták, és a falkerítést is megújították.

A harmincas években az ifjúság szereltette be a villanyt. 1945-ben sok kár érte a gyülekezetet. A bevonuló orosz csapatok elpusztították többek között a paplak ingóságainak jó részét, megrongálták a templomot is, és elégett a gyülekezeti irattár nagy része. Stílus: XII. század: román, XIV. század: gótikus, a XVIII. században pedig barokk elemekkel átépítették, bővítették. Berendezés: 1807-ből valók a templom padjai, 1841-ből való a 10 márványoszlopon nyugvó karzat, 1901-ben keresztelőmedencét csináltattak.

Harangok: A templom gúlasisakos tornyában 2 harang lakik. Mindkettőt Seltenhofer Frigyes öntötte, egyenes, öntöttvas jármon függnek. Félholdban végződő repülőnyelvüket a villamosításkor Kajos István lekötötte. Nagyharang: Öntő, öntés helye és éve: Seltenhofer Frigyes, Sopron, 1922 Kisharang: Öntő, öntés helye és éve: Seltenhofer Frigyes, Sopron, 1922 A csatolt fájlban a templom feltárásáról és helyreállításáról olvashatnak.

" A fentiekben beszámoltunk a lovászpatonai evangélikus templom régészeti s műemléki feltárásáról, helyreállításáról, és a rendelkezésünkre álló történeti adatok, régészeti megfigyelések alapján próbáltuk nagy vonalakban felvázolni a templom építéstörténetét. Nem kívántuk e dolgozat keretében lezárni a kutatás közben felvetődött kérdéseket — nem is tehettük, hisz ahhoz további feltárásra, kutatásra lenne szükség —, de szükségesnek tartottuk közölni az eddigi eredményeket, amelyek XII—XIII. századi falusi templomaink építéstörténetének kutatásához adatokat szolgáltattak. Kozák Károly "