Farkasgyepű

Farkasgyepű (németül Wirtshäusl) község Veszprém megyében, az Ajkai járásban.

Földrajzi környezet

Területe 10,05 km². Észak-északnyugaton Bakonyjákó, keleten Németbánya és Csehbánya, délen Kislőd és Magyarpolány községek határolják. Határa az Északi-Bakony kistájcsoport Öreg-Bakony kistájában helyezkedik el. Észak-déli kiterjedése 3,9, a kelet-nyugati 4,7 km. A település központja 385 m tengerszint feletti magasságban fekszik, a Tüdőszanatórium tengerszint feletti magassága 403 m.

A határ legmagasabb pontja 418 m, a legalacsonyabb a Köves-patak mentén 258 m. Felszínét nagyrészt negyedidőszaki lösz borítja. Alatta oligo-miocén, helyenként felszínre bukkanó törmelékes összlet van. A határ északi részén, a tüdőszanatórium környékén eocén mészkő, tőle északra a Bittva-patakig kréta mészkő található. Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves.

Az éves átlaghőmérséklete 8-8,5 ºC, a csapadék éves átlaga 850 mm. Csapadékvizeit délen a Köves-, középső részén a Bodas-, északon a Bittva-patak vezeti le. Eredeti növénytakarója a szubmontán bükkös. Szántóföldi- és rétgazdálkodás a belterülettől délnyugatra figyelhető meg, ettől eltekintve a települést körben erdők övezik.

Nagy összefüggő erdőterület van a községtől északra a Bittva-patak völgyéig, valamint a határ nyugati részén a Köves- és Bodas-patakok által közrefogott területen. A település a 8-as főútról Városlődnél leágazó, Pápára vezető 83-as út mentén fekszik.

A legközelebbi vasúti megálló Városlőd (7km). A községtől délre található a Farkasgyepűi Kísérleti Erdő Természetvédelmi Terület, melynek fő célja a szubmontán bükkösök tanulmányozása. A Farkasgyepűi Tüdőgyógyintézet parkja helyi természeti érték.

Története

A település nevét 1401-ben említette először oklevél, de Farkasgyepű és környéke már ősidők óta lakott hely lehetett, melynek bizonyítékai a késői bronzkorból származó, a Pörös erdőben lévő, ma is fellelhető halomsírok, melyek feltárása során csont, cserép, bronz-tű és csontmaradványok kerültek napvilágra. Az itt talált leletek a pápai Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeum Gyűjteményében találhatók.

A Bakonyban a honfoglalás után kialakuló államszervezet keretén belül Erdőispánságot hoztak létre, melynek székhelye Csehbányától délre néhány kilóméterre fekszik. Az Erdőispánság a később létrejött közigazgatási szervezettől függetlenül még sokáig működött. A területet mára visszafoglalta ugyan az erdő, de csekély falmaradványok így is fellelhetők itt.

A 14. századra a nagyarányú birtokadományozások és a közigazgatási szervezetek átalakítása következtében meggyengült az Erdőispánságok szerepe. Hölgykő várát Nagy Lajos király az 1378. március 17-én kelt alapítólevelében a Várostődi karthauzi szerzetesek kolostorának adományozta, majd 1555-ben, a Veszprémi Püspökség birtoka lett, és aztán tulajdonukban is maradt 390 éven át, 1945-ig.

Az 1910-es népszámláláskor Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott, lakosainak száma 374 volt. Ebből 45 magyar, 327 német, melyből 370 volt római katolikus.

1944 végén a nyilas vezetőség a Vörös Hadsereg elől először Farkasgyepűre tette át a székhelyét, amit Gyepű I. névvel illettek. Később innen Brennbergbányára települtek.

Településtörténet

A település nevének eredete, változásai A megyei helytörténeti lexikon a falu nevét magyar eredetűnek tartja, és KISS Lajos (1988.) etimológiai szótárához hasonlóan feltételezi, hogy a farkas állatnév, valamint az ellene készített gyepű, sövény, mesterséges akadály vagy járhatatlanná tett határ összetételéből származik. Farkasgyepű címere GUTHEIL Jenő (1979.) nem zárja ki, hogy a név születése a mélyen tagolt határvédelmi rendszerrel kapcsolatos, s így a közeli avar kori temető és földvár földsáncának, gyepűjének emlékét őrzi.

A Veszprémi Káptalan 1401. március 21-én kelt okirata a környező területet jelöli ezzel a névvel, egész pontosan a városlődi erdő egy részét. Lehetséges ennek az átvétele a későbbiek során a település lakóinak részéről. (RÁCZ I. 1996.) A szájhagyomány megint más magyarázattal szolgál. Eszerint ugyanis a Bakonynak ezen a tájékán szép számmal éltek farkasok, s ezek mind a helybéli lakosságra, mind az átutazókra állandó veszélyt jelentettek. A déd- és üknagyapák emlékezete szerint az ideérkező utasok az erdőn áthaladván égő szalmakévéket dobáltak le a saroglyából maguk után, hogy ezzel elriasszák a rájuk leselkedő farkasokat. (ÁGH Z. 1978.)

A farkasveszély az 1700-as évek elejére megszűnt. A Veszprém és Pápa között húzódó biztonságos, ám hosszabb ún. „királyi utat", mely a forrásokat érintette (Tapolcafő, Döbrönte, Mánczhegy, Borsodpuszta, Kislőd) immár le lehetett rövidíteni. Az erdőn már csak a szomjúság és éhség réme leselkedett az utazóra. Ennek elűzésére csárdát létesített az út mentén a Veszprémi Püspökség. Feladata volt, hogy az utas és lovai teljes ellátásban részesüljenek. Ebből származik a település néhány további elnevezése is: Csárda, Korcsmácska, Koplaló, Wirtshäuzl.

Az első katonai térképen 1787-ben a települést Koplaló néven találjuk meg. Ugyanez a környező erdőrész neve is. Kérdéses, hogy a csárda melletti erdő a kiskocsmától, vagy a kiskocsma az erdőről kapta-e a nevét? Más magyarázat szerint a 18. század derekán az itt táborozó osztrák katonaságot nem bírta a csárda élelemmel ellátni. Legvalószínűbb azonban, hogy az erdőn átutazó, s a kiskocsmában megforduló utasok adták neki a Koplaló nevet, mert az nem tudta őket kiszolgálni, s ők kénytelenek voltak a következő, kb. 5–6 km-re lévő Jákói-, vagy Hajmári ­csárdáig koplalni.

A Wirtshäuzl szó a helybéli német anyanyelvű lakosságtól származik s a Kiskocsma svábos megfelelője. A népesség növekedésével a Farkasgyepű megnevezés vált elterjedtté úgy az 1830-as évektől kezdődően, bár a többnevűség napjainkig fennmaradt. Régészeti leletek Farkasgyepű határában Farkasgyepű környéke az emberi megtelepedésre kiválóan alkalmas vidékek egyike. Ennek bizonyítékai a késői bronzkorból származó, a Pörös erdőben lévő, ma is fellelhető halomsírok. Ezeket Magyarország Régészeti Topográfiájának 4. kötete részletesen is tárgyalja. A feltárások során csont, cserép, bronz-tű és csontmaradványokat is találtak. A dr. Mithay Sándor és Ilon Gábor által feltárt leletek a pápai Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeum Gyűjteményében ma is megtalálhatók.

Forrás: https://schwaben.hu/telepulesek/farkasgyepu; https://hu.wikipedia.org/wiki/Farkasgyep%C5%B1

http://www.farkasgyepu.hu/index.php/home/telepules-tortenetehttp://www.farkasgyepu.hu/index.php/mediatar/category/24-regi

Nézd meg térképen is hol található

GPS Koordináták: É 47.2038416, K 17.6307266

47.2038416, 17.6307266